Persze szép és jó amit sokan csak elmondanak de a 6 órás fekvés és nem látod a gyereked nem kicsit rossz. Aztán 6 óra után felállítanak az maga a pokol a fájdalomtól, tegyem magam rendbe és menjek a gyerekemért a csecsemősökhöz. Legelőször azt fordult meg a fejembe hogy megyek én oda frissen műtve de rájöttem ha látni akarom oda kell mennem.
Megkaptam az én pötty manómat, igazából nem teltem be vele. Mellre tételt hagyjuk, hogy segítenek hát a nagy frászt. Csináljam, nekem tudnom kell. Mindenki úgy születik, hogy ezt tudja. Persze!? Nincs tejem tömjem vízzel mert az kell neki csak nem értem a gyerek nem lakik jól vízzel. Első két napba nem kaptunk enni csak kekszet teával hát attól tényleg lesz tejünk. Két napig éltem rajta utána végre hettem főtt ételt. Megváltás volt de a tej nem akart lenni. Mindennap egyre könnyebb volt a séta de fürdeni nem nagyon lehetett.
4 nap megjött az orvosom varraz szedésre és közölte hogy hazaenged minket. A varratszedés nem fájt csak az mikor a tapaszt levette. Mindenben hálás vagyok a fogadott dokimnak aki mindenröl tájékoztatott úgy hogy szabadságon volt.
Hazamentünk párom és anyósom jött értünk, kiérve a friss levegöre megcsapott a hányinger és a kimerültség. Otthon az ágy fogadott, egesz nap feküdtem, páromat el kellett küldenem kajáért a babónak mert a tej még nem indult meg, legszögezem az óta sem. Az első éjszaka nem aludtunk állandóan a gyereket néztük minden rendben van e vele.... semmi baja nem volt!
2 hétig segítség volt párom és nagyon jó volt mert volt időm magamra az óta csak ha alszik a babó. Mikor hazahoztuk kint vacsoráztunk így ő is kint aludt, még a kutyák is őrizték főleg a Zsuzsi!
Puszi nektek! Holnap új rész jön!
